elitgamer
avatar

A Csodálatos Pókember - Kritika

Szerző: vérnarancs |  </div>

Avagy a hálószövés szobatitkai és következményei.

Kevés olyan szuperhős van (noha gyerekként találkoztunk már ezerrel), akik igazán közel állnak hozzám. Számomra Batman az egyik közkedvelt karakter, de Spiderman sem marad le a listáról. Tudom, érdekes egybevetés, hiszen a két világ teljesen különbözik egymástól. Az igazi kérdés most az, hogy nem e jött túl korán kedvenc hálószövőnk újragondolása.

A kérdés nem véletlen, csak maroknyi idő telt el a Sam Raimi féle változattól és máris belecsöppentenek minket a reboot rejtelmeibe. Akarva-akaratlanul az egyszeri mozinéző, vagy a képregény fanatikus is az előd szériájában fogja keresni a párhuzamokat. A Nicholas Hammond általi, 70-es években készült filmektől most kvázi elvonatkoztatok (amiket még gyerekkoromban láttam valamelyik német csatornán, a látvány még akkor is poénosnak hatott).

Talán egyetértés van a körül, hogy a Sam Raimi által megálmodott franchise első darabja ütött igazán, ez az elsődleges vizualitásnak köszönhető, csakúgy mint a (más példa) Transformers esetében. A második és harmadik rész már kezdett ellaposodni, ez a logikai bakiknak és a túlzott romantikus szálaknak volt köszönhető. Hiába is nőtt az ellenfelek száma, ez sem tudta megmenteni a projectet. A másik ellentmondás, hogy az őskori képregényektől elég erős mértékben eltért, persze értem én - nehéz mindenkinek megfelelni.

Nos, sokat gondolkodtam, hogy melyik színész áll közelebb hozzám (Tobey Maguire, vagy Andrew Garfield), végeredményben nálam mindkettő a hivatalos szerkóban volt hiteles. Andrew-t a közvélemény az egekig magasztalja a másik hálós movie miatt. A Tobey féle Peter Parker kezdett túl emberi lenni, Garfield pedig nem volt kész még erre. Jobban örültem volna, ha a megboldogult Heath Ledger veszi át a stafétabotot, vagy már eleve vele kezdik el Spiderman kalandjait.

Sajnos mind Tobey és mind Andrew eléggé nyápicnak hat, tinikor ide, vagy oda. Garfield-on pedig nagyon sokszor látszott, ez a - most milyen arcot is kellene vágnom? A grimaszai inkább már szánalmas kategóriába tartoztak és erőltetettek voltak. A közvélemény megosztott erről. A filmben az összes többi karakter (pozitívumként) sokkal jobban és hitelesebben hozta a szerepét. A rendőrkapitány (Dennis Leary), aki szigorú és féltő apaként ugyanúgy megállja a helyét, mint keménykötésű rendőrkapitányként. Gwen Stacy-nek (Emma Stone) pedig valóban elhisszük a szerelmes pillantásait.

Rhys Ifans brillírozik a Gyíkember (Lizard) szerepében, bár a tudathasadásos professzor nem kapott kellő időt a kibontakozásra, el kell fogadnunk a tényt, hogy itt ismét Peter Parker jellemfejlődésére fektették a hangsúlyt. A számítógépes technika elég fejlett már ahhoz, hogy Dr. Connors átváltozása Gyíkká valamelyest hajazzon az eddig látottakra (képregény és rajzfilm tekintetében), ehelyett Gyíkfej hiányában emberi vonásokat kapott az arcvonulata. Sebaj, legalább a gatyó és a laborköpeny megmaradt - néhol.

Az újrakezdéshez hozzátartoznak a már eddig tapasztalt jelenetek is más aspektusokban, szóval a pókcsípés és karakterfejlődés, vagy Ben bácsi halála ismételten lepereg majd szemeink előtt. A szülők bevonása egy kicsit aggasztó volt, ráadásul nem is kaptunk rendes magyarázatot az eltűnésükre. Azt hozzá kell tennem, hogy képregényközpontúbb a Marc Webb rendezte Csodálatos Pókember, ez annak is köszönhető, hogy elég nagy különbség van a Pókember és A Csodálatos Pókember között - ez persze nem kötelező tanulmány.

Ezt nemcsak a Gwen Stacy fonal támasztja alá, hanem Peter Parker esetlensége, pimasz megjegyzései és humormorzsái is. Ahogy anno Parkert megismertük az adaptációkból (képregény, animáció), azt a filmben sokkal hihetőbben is kapjuk vissza, mint a Sam Raimi rendezte mozikban. Nagy piros pont jár a hálóvető szerkentyű és patron felhasználása miatt.

Vizuális szempontból bőven megállja a helyét, persze csak akkor, ha nem a konvertált 3d-t választjuk. A látványra nem lesz panaszunk, pókunk suhan jobbra-balra, sőt még az agyonvagdosott személyes szemszögű hálózásból is kapunk egy adagot. A pókfonál pedig nemcsak a hálóhintázásra, hanem a várt módszerrel, több metódusban is fel lesz használva.

Érdekes, hogy Tobey-t az első részben még kedveltem, de a trilógia végére már elhasalt nálam, Garfield pedig a film végére egy kicsit közelebb került hozzám. Vélhetőleg ezek a változások a "rendezés" számlájára írhatóak. Kezdetnek nem lett rossz A Csodálatos Pókember, kíváncsian várjuk a folytatást.

Értékelés: 7/10

Hozzászolás
  • Szabályok, jó elolvasni mielőtt bármit is teszel! 1. Ha lehet a tartalomhoz szólj hozzá.
    2. Ne spammelj és ne írd be ugyanazt többször.

    Te nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez. Kérlek, Regisztrálj vagy jelentkezz be.
hirdetés

elitgamer logo

Az oldalunkon publikált összes, cikk, kép, s egyéb tartalom az ElitGamer.net tulajdonát képezik, felhasználásuk CSAK az eredeti forrás pontos és látható megjelenésével történhet!