elitgamer
avatar

Call of Duty: Black Ops teszt

Szerző: vérnarancs |  </div>

Elõszóban is elnézéseteket kérjük a teszt késése végett. Történt egy nem várt allûr. Úgy volt, hogy más írja meg, de aztán rám hárult a feladat. Legyen az igénk, "Megkésve, bár de törve nem"!

“Azt nem tudom, hogy a Harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.” (Albert Einstein)

Most már elmondhatjuk, hogy évrõl-évre többedmagunkkal várjuk az úgymond õszi nyítányt. Miért is? Egy újabb Call of Duty epizód reményében. Az Activision ebben az évben is teljesítette vágyunkat. Megszületett a következõ háborús eposz, amiben önfeledten elengedhetjük magunkat. Elfelejthetjük a szürke hétköznapokat és pár óra, vagy több nap erejéig mi magunk is kötelességtudó, harcképzett katonák lehetünk. Sikerült-e a Treyarchnak tovább vinni azt a színvonalat, amit megkövetelünk a saját magunk szórakoztatására?

A központi fõszereplõ Alex Mason, ugyanakkor mások felett is átvehetjük az irányítást majd. Egy rideg, sötét és komor szobában ébredezünk, az egész leginkább a Fûrész-filmek hangulatát árasztja felénk. Persze nem olyan szörnyû a helyzetünk. Maga a környezet sulykolja belénk ezt az áthidalhatatlan érzést. Egy kihallgatáson vagyunk, szenvedünk, sajog a fejünk és nem értjük a helyzetet, szinte a mivoltát sem fogjuk fel. Az eltorzított hang is a Fûrészt juttatja eszünkbe. A kihallgatók múltbéli tevékenységeinkre akarnak választ kapni, mit és miért tettünk. A game vége felé értelmet nyer minden. A válaszokat pedig a játék formájában kapják és kapjuk meg.

Amikre ezúttal sem lehet panaszunk. A 61-es évtõl kezdve rengeteg háborús eseményben vehetünk részt. Nálam a mérvadó a Call of Duty 2 volt, ami a mai napig megállja a helyét. Persze ezt a részét sikerült überelnie a Treyarch munkatársainak, bizonyos szinten. Részint idõrendi sorrendben követik egymást az események láncolata. A gyakran már vissza-visszatérõ helyszínek sem fogják kedvünket lelohasztani. Ismét remekül vegyítették ezt a háborús filmnek is betudható produktumot. Eszméletlenül pörgösre sikeredett, de néha úgy éreztem, hamar vége szakad a jónak. Jómagam nehezen is tudom eldönteni, hogy mennyire volt arányos ez a túlzott teátrális irányban leragadt epikum.

Az átvezetések nagyon jók lettek, kivételt ez alól a pályák betöltése elõtti villodzó képek képeznek. Ami idegesítõ még az ilyen stilusú horror filmeken felnõtt embereknek is akár. A grafikai engine maradt a régiben, nem is igazán láthatunk felturbózást, ám mindezek ellenére kedves marad a szemnek. Van, hogy egy konkrét helyszínt többféleképpen is viszontláthatunk. Erre a legjobb példa Vietnám, fényes nappal, éjjel, vagy a vörösen izzó naplementében is átélhetjük a borzalmakat. Az elmaradhatatlan havas-jeges Oroszország is képviselteti magát. Az ütközetek egymást követik, hol lopakodnunk kell, hol lesbõl támadni. Nyílt harcokkal is szembe kell néznünk. Olyan, mintha az összes híres háborús filmet egybegyúrták volna, minden mozzanattal és hozzávalóval.

Egymás után jönnek az akciójelenetek, szinte már kapkodjuk a fejünket. Helikopterbõl, repülõbõl való lövöldözés, sziklán ereszkedés, víz alatti akció. Van, hogy irányítható rakétával kell eltalálnunk a célpontot, motorral menekülnünk, vonatra ugranunk. Rádiós segítséggel célpontot bemérnünk. Mondhatnánk, innen-onnak lopták az ötleteket, de fps gammában még nem tapasztaltam, hogy katapulttal kellene bombázni bármit is. A nyílpuska is új húzás a fejlesztõk részérõl, amibõl idõzített bombát löhetünk ki, de más egyéb célt is szolgál. Kifejezetten tetszett a Blackbird-ös rész (sajnos rövidke volt), amikor az ûrbõl mûholdas kapcsolattal terelgethettük bakáinkat a helyes cél felé. Egy leegyszerûsített stratégiai elem, mégis jól megfért a produkcióban. A legjobb az egészben az volt, hogy idõnként át is vehettük felettük az irányítást. Mint halandók számára, mindent könnyûvé tettek a számunkra, bármilyen jármût is kell kezelnünk.

A fegyverekre sem lehet gondunk, lesz itt minden földi jó. Gépfegyverek, puskák, shotgun, rakétavetõ, amit csak akartok. Viszont szólnom kell a beharangozott átélésrõl, amit a fejlesztõk igértek nekünk. Nem szó szerint így szólt, hogy ebben a részben fogjuk leginkább közel érezni magunkhoz a karaktereket. Nekem ez nem jött át, illetve pontosítok. Nem jött át jobban, mint az eddigi részekben. Próbálták ezt a túl hosszúra nem nyúlt szinpadi felvonást átérezhetõvé tenni, ami azért összejött nekik. A grafika néhol elképesztõ látványt produkál, tekintve a vízeffekteket, a robbanásokat, vagy a füstöt. Egy pálya hasonlatos lesz a Medal of Honorban láttotakra, ami itt valamiért egy kicsit pofásabban néz ki. Meglehet nem sokkal szebb nála, mégis a változatosság elviszi a hátán az egész monumentális alkotást.

A pályavezetés lineáris maradt, ha egy dolgot többféleképpen lehet megoldani, akkor is csak egy idea áll majd a rendelkezésünkre. A mesterséges intelligencia hányavetett lett, így képtelenné téve a legnehezebb fokozatok kipróbálását is. Arról van szó, hogy bizonyos helyeken nem tudunk tovább jutni, hacsak elõre nem törünk, itt a baj, a "kollegák" csak le-fel szaladgálnak, nekünk meg rambóként kell elõreszambázni. Könnyû fokozaton nem gáz, de veteránon lehetetlenség. A többi már csak apró hiba ezt a témát érintve, amiket más hasonló jellegû perspektívákban is megtapasztalhattunk már. A gamma igencsak véresre sikerült, van itt minden kérem szépen, leszakadó végtagok, spriccelõ testanyag, elmetszett torok.


A multiplayerre egy külön oldalt kellene szánni. Ezt most nem teszem meg. A már megszokott elemek képviseltetik magukat, a zombi részleg is maradt. Néhány újdonságot azonban "felfedezhetünk". A legnagyobb újdonság a pontok bevezetése, ami a játékbeli fizetséget szimbolizálja. Késõbb ezekbõl vehetünk új fegyvereket, vagy kiegészítõket. Helyet kapott a Theater mód is, amivel felvehetjük multis akcióinkat és közzétehetjük a világ számára videó formában. Aztán ott van a Create a class opció is, ezzel speciális, egyedi katonát hozhatunk létre a saját ízlésünknek megfelelõen. Még egy fontos dolog, a One in the Chamber, amiben egy szál pisztollyal kell helytállnunk. Az összetett Wager Match pedig ennek alapjait veszi figyelembe és négy felé osztja ezt a metódust. A dedikált szerverek okozhatnak gondokat, belassulást, laggot, miegymást. Remélhetõleg ezt orvosolják majd ( vagy már orvosolták?).

A Treyarch hozta a szintet? Tettem fel a kérdést a teszt elején. Bátran mondhatjuk, hogy igen, minden negatívuma ellenére is szerethetõ alkotás lett. Nyugodtan versenybe kellhet az Infinity Ward elözõ Call of Duty részeivel. Aki a World at War-t szerette, a Black Ops-ot is fogja. A single rövid (röpke 6 órás), de az tömény akcióorgia, egy Oscar díjas movie. A szinkronhangokat külön dicséret illeti. Megnyerték a game-hez Sam Worthington, Gary Oldman és Ed Harris színészeket. A játékban tapasztalható akusztikában nem igazán találtam kivetnivalót. A karakterek kidolgozása és animáltsága elképesztõen szuper lett. Vannak hibái a játéknak? Igen, de korántsem annyi, mint a Medal of Honornak. Így attól jobb értékelést kap. Rávenném magam, hogy többször is kivigyem? Igen, mert hatalmas élményt nyújt. Na igen, a Black Ops is a multira lett kihegyezve (evidens, ebben van a pénz). Hosszútávú szórakozásra ad értelmet a multi, de csak az egyszemélyes kampányért most még nem érdemes megvenni. Ha olcsóbb lesz, akkor viszont mindenképp, mert az a pár óra is hihetetlen élményekkel gazdagíthat minket, amit manapság nem sok anyag nyújt.

Hozzászolás
  • Szabályok, jó elolvasni mielőtt bármit is teszel! 1. Ha lehet a tartalomhoz szólj hozzá.
    2. Ne spammelj és ne írd be ugyanazt többször.

    Te nem szólhatsz hozzá ehhez a cikkhez. Kérlek, Regisztrálj vagy jelentkezz be.
  •  Összesített vélemény és pontozás: Call of Duty: Black Ops teszt
  • Hangulat9.0
  • Grafika8.5
  • Zene8.0
  • Összegzés8.2
hirdetés

elitgamer logo

Az oldalunkon publikált összes, cikk, kép, s egyéb tartalom az ElitGamer.net tulajdonát képezik, felhasználásuk CSAK az eredeti forrás pontos és látható megjelenésével történhet!